rákellenes
hatóanyagok fejlesztése:
a daganatokban az elmúlt bő
évtized során azonosított molekuláris eltérések figyelembevételével
humán
daganatsejtek szabályozási hibáit egyre jobban ismerjük
daganatellenes szerek száma kicsiny:
alapvető nehézség:
- biztonságos és hatásos vegyületek (alapmechanizmust kell gátolni…)
- nehezen tervezhető olyan kis molekula, amely a makromolekulák funkcióját
- érzékenyen és egyúttal specifikusan befolyásolja (pl. egy kis aktív centrum
egy enzimen)
különösen nehéz
- a protein-protein kölcsönhatások befolyásolása (nagy
felületen sok kapcsolat)
- a defektív fehérjék
funkciójának visszaállítása (pl. tumorszuppresszorok)
Több tucat vegyész, biokémikus és toxikológus sokéves-évtizedes munkája
kell egy-egy effektív terápiás szer kifejlesztéséhez, gyakorlatba kerüléséhez
A hatásos daganaellenes vegyület:
szelektíven a daganatsejteket pusztítja el
szelektíven a daganatsejtek funkcióit függeszti fel
A molekuláris genetika (és
genomika) eredményeinek alkalmazása hatóanyag-fejlesztésekben
genetikai megközelítés
mutációs modell: a megváltozott funciójú protein specifikus (kizárólagos)
gátlása
– siker! : CML
(Ph+) bcr-abl hiperaktív kináz, fúziós molekula
genetikai „screen” – a megváltozott tulajdonságok (mRNS, fehérjék) a daganatos
betegségben („cDNA chip”)
immunológiai sajátságok
daganatellenes hatás direkt bejuttatása: génterápia - (’targeting’)
vektor – vírus -- gén
a daganatsejt fiziológiai (endokrin, receptor) működése